Hozzávalók:50 dkg laskagomba, 4 ág friss zsályalevél, 1 citrom, 2 ek. olaj, só, őrölt fehér bors, 12,5 dkg liszt, 1,5 dkg élesztő,...

Táplálkozásunk egyik legfontosabb részét a szénhidrátok teszik ki. Az egészséges táplálkozásban jó, ha magas rosttartalmú, lassan...

Cikkek

Ünnepekre készülünk
Egészség  |  Forrás:   |  2011.12.20 20:13
Cimkék: karácsony, ünnep, készülés

Egy ősi eszkimó legenda szerint az idők kezdetén egy vadászó eszkimó fiút elragadott egy hatalmas sas. A fiú várakozásával ellentétesen az óriási madár nem azért ejtette foglyul, hogy megegye, hanem, hogy megtanítsa, miként kell igazán élni. Az „életvezetési képzés” – ahogyan ma neveznénk – legfontosabb tanítási egysége az ünneplésről szólt. A sas megtanította a fiút táncolni, énekelni, ünnepi sátort készíteni, és azt is elárulta neki, hogyan kell sok embert meghívni és megvendégelni. A kiképzés után visszavitte a falujába, ahol az élet egy csapásra megváltozott. Az emberek élete az ünnep felfedezése révén boldogabb, kiegyensúlyozottabb és egészségesebb lett…

Ez a régi mítosz olyan dolgokat árul el az ünneplésről, amelyek a mi felvilágosult, posztmodern kultúránkban is megállják a helyüket:

Az ünnep az Istenség ajándéka az emberhez
Bármennyire is furcsán hangzik, de ezt a megállapítást még a mi elvilágiasodott, és a vallásos értékeket látszólag megtagadó társadalmunk is elfogadja. A legnagyobb ünnepeink vallásos eredetűek! A nem vallásos családok is karácsonyfát állítanak, és ajándékokat vesznek gyermekeiknek. Az adventi időszak számukra is várakozást jelent, amikor megpróbálnak megvalósítani valamicskét abból a szeretetpéldából, amit Jézus „elénk élt”. A húsvét és a pünkösd is munkaszüneti napnak számít, amikor egy egész ország kifejezi, hogy ragaszkodik keresztény gyökereihez. És elgondolkodott már azon, hogy miért éppen hét napos időegységekre bontva éljük a mindennapjainkat? A napot, mint időegységet a Föld saját tengelye körüli forgása határozza meg. A hónapot a Hold forgásából vezetjük le, amelyet a Föld körül tesz. Az évet pedig a Földnek a Nap körül tett forgásából származtatjuk. A hét napos beosztást azonban semmilyen csillagászati jelenség nem indokolja. A szabályos, ismétlődő hét napos ciklusra egyetlen kézzel fogható forrásunk van, ez pedig a Szentírásban feljegyzett teremtéstörténet. A hét napos időbeosztást is Isten adta, hogy hat munkanap után legyen egy teljes napunk az ünneplésre, a pihenésre és a feltöltődésre. Ez olyan közös örökségünk, amellyel minden nép kifejezi az Istennel való mély összekötöttségét.

Az ünnep célja a közösség ember és ember, valamint ember és Isten között
Az ünneplés középpontjában mindig a másik felé fordulás áll. Meghívjuk otthonunkba azokat, akikkel a hétköznapok forgatagában csak futólag találkozunk egy elkapkodott „Hogy vagy?” kíséretében. Hetekig, olykor hónapokig gyűjtögetjük a pénzünket, hogy egy személyreszabott ajándékkal kifejezzük az érzelmeinket szeretteink iránt, akiknek a szürke, dolgos időszakokban nem mindig tudjuk elmondani, hogy mennyire fontosak a számunkra. És amikor a figyelmünket teljesen a másik felé irányítjuk, akkor az a csoda is megtörténik, amely az ünnep ajándékozójával köt össze bennünket. A másikhoz való odafordulásban – ebben a jellegzetesen isteni cselekményben – úgy érezzük, magunk is közelebb kerültünk Istenhez, valami olyat tettünk, amitől mi, emberek minden más élőlénynél magasabb rangúak vagyunk. Ilyenkor válik különös módon felismerhetővé bennünk az Isten képmása.
Az ünnep lényege nem a főzés, sütés, takarítás, idegesítő sorban állás az ajándékboltban, majd pedig az ünneplés utáni romok eltakarítása. Ez csak egy kis része, aminek nem engedhetjük meg, hogy az összes erőnket feleméssze. Az ünnep lényege a találkozás, a közösségápolás Istennel és emberrel.

 


Az ünnep örömteli esemény, amely vidámságával és szépségével felfrissít és új élettel tölt fel

Lehet élni ünnepek nélkül is, de minőségében óriási különbség van a két életforma között. Ezt a saját életemben volt alkalmam megismerni. Egyetemi éveim alatt egyszerre több munkahelyen is dolgoztam, hogy fenn tudjam tartani a családomat. Az ünnepnapokról úgy gondolkodtam, hogy azok is ugyanolyan napok, mint az összes többi, ezért minden fenntartás nélkül végigdolgoztam karácsonyt, újévet, húsvétot, szombatot, vasárnapot, meg mindent, amit lehetett. Ráadásul a nagyobb ünnepeken 50%-al többet is fizettek, ami igen erős motivációs tényező egy egyetemista számára. Egy ideig ez működött is, csak azután egyre gyakrabban vett erőt rajtam valami rejtélyes eredetű üresség és fásultság. Gyakran már reggel fáradtan ébredtem és úgy éreztem, semmi kedvem az élethez. Feltűnően többet veszekedtem a feleségemmel, túlreagáltam a fiam apró csínytevéseit, és egyre nagyobb undort éreztem, amikor a nap végén a tükörbe néztem…
Végül el kellett jutnom arra a felismerésre, hogy radikális változtatásra van szükségem. Kellenek az ünnepek, kell a pihenőnap és kell a szabadság. Magamnak és a családomnak teszek jót azzal, ha megvédem ezeket az időszakokat, és nem élek vissza velük.
Minden ünnep közelebb hoz bennünket egymáshoz, kizökkent bennünket a mindennapos rutinból, a megszokásból, a fásultságból, és helyet teremt a fejünkben új impulzusok befogadására. Ettől új lendületet kapunk a munkánkhoz, felfrissülünk, kipihenjük magunkat, és lesz erőnk mosolyogni, kedvesnek lenni. Ezt pedig észre fogják rajtunk venni, és vissza fogják jelezni.
Ne féljünk az ünnepektől, hanem használjuk ki mindazt a jót, amit Isten beléjük helyezett! Vidám ünneplést, jó feltöltődést kíván:

Mihalec Gábor
lelkigondozó

 
Minden jog fenntartva. Boldog Élet - családi életmódmagazin 2009-2019, Az oldalt készítette kreativonline.hu