Hozzávalók:50 dkg laskagomba, 4 ág friss zsályalevél, 1 citrom, 2 ek. olaj, só, őrölt fehér bors, 12,5 dkg liszt, 1,5 dkg élesztő,...

Táplálkozásunk egyik legfontosabb részét a szénhidrátok teszik ki. Az egészséges táplálkozásban jó, ha magas rosttartalmú, lassan...

Cikkek

Ha nehéz az iskolatáska
Egészség  |  Forrás:   |  2012.03.13 16:08
Cimkék: iskolatáska, iskola, gyermek

Ha szeptember, akkor iskola. Egy hosszú időszak az ember életében, ami életünk jelentős hányadát felöleli. Ezért sem közömbös, hogy milyen érzésekkel indul gyermekünk az iskola felé. Más-más módon segíthetünk az iskolásoknak, akik nemcsak karakterre, hanem életkorra is különbözők.

Általános jótanácsok
Legyen gyermekünk biztos abban, hogy iránta való szeretetünk nem az iskolai teljesítményének a függvénye. Ő mindig a család szeretett és hazavárt tagja. Ezzel segíthetünk, hogy ne görcsöljön, ami nem csupán rossz érzés, de az eredményekre is hátrányos.
Tartsunk szoros kapcsolatot az iskolával, különösen a kezdeti időszakban és az esetleges krízisek idején. Ha együttműködünk a pedagógussal, megelőzhetjük a kudarcokat. Soha ne kritizáljuk a gyermek előtt az iskolát, tankönyveket, tanárokat. Miért vegye komolyan őket, ha azt hallotta tőlünk, hogy nem jók, sőt… Folyamatosan érdeklődjünk, hogy mi történt az iskolában, hogyan érezte magát. Eredményeit ismerjük el!

Meghatározó, hogy milyen iskolát választottunk. Ne a divat vagy a karrierista elképzelésünk, hanem csemeténk karaktere legyen az irányadó.

Különbözőképpen tanulunk
Bizonyára ismert dolog, hogy érzékelés alapján három csoportba sorolhatók az emberek:

- vizuális (aki látás után tanul),
- audio (aki azt jegyzi meg, amit hall),
- kinetikus (akinek meg kell tapasztalnia a dolgokat).

Segíthetünk nekik ezek alapján is. Rajzzal, képekkel a vizuálisnak. Az anyag hangos felolvasásával annak, aki hallás után tanul. Kísérletezés, a dolgok megtapasztalása segítheti a kinetikust.

Amikor gyermekeink még kicsik voltak, a kislányunkat sehogy sem tudtuk megtanítani cseresznyét enni. Mindig lenyelte a magot is. Elmondtuk, majd megmutattuk neki, hogy mi hogyan csináljuk. Vagy mindent lenyelt, vagy mindent kiköpött. Fiunk, aki alig volt idősebb nála, egy darabig szemlélte kínlódásunkat. Megevett egy cseresznyét, a magot kivette a szájából és húga szájába tette. Anikó szemén látszott, hogy kigyúlt a fény. Tapasztalnia kellett, hogy tanuljon.

Álljunk mellettük!
A segítőkészség önmagában nem elég. Egyeztessünk az iskolával, mert néha más kifejezéseket, más gondolatmenetet használnak, mint ahogy mi tanultuk. A kétféle magyarázat zavart okozhat.

Nem minden gyerek – különösen, ahogy nő – igényli a közvetlen segítséget. Jó azonban, ha a közelükben vagyunk. S legyenek biztosak abban, ha elakadnak, készségesen segítünk. Ne utasítsuk el őket ilyen kifejezésekkel: „Kérdezd meg apádat!” „Ne zavarj!” „Az iskolában nem mondták el?” „Úgy látom nem figyeltél!”

Ha nem tudunk az anyaggal lépést tartani, gondoskodjunk olyan személyről, aki helyettesít bennünket!


Akad néhány buktató
Ilyen az, ha túlterheljük a gyereket. Nagyon széles a skálája annak, hogy ki mit bír el. Ismerek olyan felnőttet, aki kitűnően zongorázik, keresett szinkrontolmács és orvosi diplomája van. Mégsem kelti azt a benyomást , hogy nem volt gyermekkora. Ő bírta a terhelést. Valószínű, hogy ezt kevesen tudják követni, ezért igyekezzünk reálisan felmérni a képességeket, s menet közben is korrigálhatunk.
Csapda lehet a kedvenc tantárgy. Mivel szereti és sikere van, képes még akkor is ezt tanulni, amikor már kívülről fújja, ami persze a többi kárára megy.

A tanulást nagymértékben zavarhatja a látás, hallás problémája. Ha felmerül a gyanúja ezek valamelyikének, vizsgáltassuk ki orvossal!

Külön lelki küzdelmet jelent, ha gyermekünket speciális tantervű (kisegítő) iskolába kell adni. Ne féljünk ettől a lépéstől, hiszen a gyermek megfelelő segítséget kap, hogy az iskola ne gyötrelmes szenvedés legyen, hanem sikerélményt is adjon.

Ha gyermekünk érdektelen a tanulással szemben, akkor alaposan körbe kell járni ezt a kérdést. Jó megtudni, hogy milyen a viszonya a tanárhoz, hogy jön ki a társaival, nincs-e egészségi problémája. Ha itt gondok vannak, előbb ezeket kell orvosolni. Ezután foghatjuk az érdektelenséget a szorgalom hiányára. Ebben az esetben motiváljuk a tanulót jutalmazással. Ne az eredményt, hanem az erőfeszítést díjazzuk! Semmiképpen se tartsunk olyan lelki fröccsöket, amelyeket mi sem szerettünk, és nem volt ránk jó hatással. Ha szükséges, forduljunk szakemberhez!

Ha ezek ellenére sem mennének úgy a dolgok, ahogy azt megálmodtuk, ne felejtsük: nemcsak a diplomásoké a világ. Kiskunfélegyházán volt egy autószerelőnk. Mindig az ő munkáját vettük igénybe, ha autónk gyengélkedett. Kiderült, hogy végzett jogász. De jobban érezte magát overálban édesapja műhelyében, mint a bírói pulpituson. A boldogság nem iskolai végzettség vagy beosztás függvénye. Ami nem rajtunk múlik, azt tegyük Isten kezébe!

Béla felvételizett a főiskolára, ahová fel is vették. Az első félév szorgalmi időszaka eltelt, s jött a vizsgaidőszak. Egymás után beszedett három elégtelent. Erre összecsomagolt, hogy befejezi főiskolai pályafutását. Mivel messze lakott, az egyik nagybátyjánál szállt meg. A nagybácsinak gyanús volt a nagy csomag. Kiszedte Bélából, hogy mi a helyzet. Bátorította, hogy menjen vissza, mert még ki lehet javítani a jegyeit. Igaza lett. Béla gépüzemvezető volt, amikor elmondta ezt a történetet.

Gyűrűs Istvánné
lelkész

 
Minden jog fenntartva. Boldog Élet - családi életmódmagazin 2009-2019, Az oldalt készítette kreativonline.hu