Hozzávalók:50 dkg laskagomba, 4 ág friss zsályalevél, 1 citrom, 2 ek. olaj, só, őrölt fehér bors, 12,5 dkg liszt, 1,5 dkg élesztő,...

Táplálkozásunk egyik legfontosabb részét a szénhidrátok teszik ki. Az egészséges táplálkozásban jó, ha magas rosttartalmú, lassan...

Cikkek

A megbocsátás édes íze
Egészség  |  Forrás:   |  2015.03.27 12:36
Cimkék: megbocsátás, párkapcsolat, sérelem, édes,

Az emberek a legkülönbözőbb – vélt vagy valós – sérelmeket cipelik magukkal. Egyéni életük, valamint párkapcsolatuk boldogulása mégis attól függ, hogy ezeket a negatív érzelmeket miként tudják feloldani, rendezni a másikkal.

Kevesen tudják, hogy a megbocsátással nem a másik félnek tesznek szívességet. A megbocsátás ugyanis a saját belső növekedési folyamatunk része. A megbocsátás során átértékeljük azokat a gondolatokat és érzelmeket, amelyeket egy személy vagy egy helyzet váltott ki bennünk.
 
Miért jó megbocsátani?
Mi motivál bennünket a megbocsátásban? Miért jó, ha a kezünkbe vesszük a feszültség feloldásának kezdeményezését és megbocsátunk? Prof. Dr. Reinhard Tausch, Európa egyik vezető pszichoterapeutája a következő eredményre jutott vizsgálatai során:[1]
- A másik ember iránt tanúsított együtt érző odafordulásért. Abból a késztetésből, hogy valami jót tegyünk a szeretett személy iránt, hogy felszabadítsuk őt a bűntudat terhe alól.
- A megromlott kapcsolat helyreállításáért. Azért, hogy folytathassuk az életet ott, ahol a feszültség kialakulása előtt megálltunk.
- Végül pedig azért is bocsátunk meg másoknak, hogy a saját lelki egyensúlyunk helyreálljon; hogy megszabaduljunk a harag, düh, gyűlölet és keserűség érzetétől. Ahogy néhányan a megkérdezettek közül megfogalmazták: „A megbocsátás leveszi rólam a terhet, és vidámmá tesz. Én érzem magam jobban tőle.” „Ha konfliktusban állok valakivel, az megterheli a szívemet és a lelkemet, felkavarja a lelki nyugalmamat. És gondolom, hogy a másik fél is ugyanezt érzékeli. Így aztán a megbocsátással a másiknak és magamnak is örömöt szerzek. Az élet ismét kivirul.”
 
A megbocsátás akadályai
Igen, ennek kellene megtörténnie minden egyes „hajbakapás” után. Az életben azonban sokszor nem ilyen egyszerűek a dolgok. Ugyanis nagyon sok tényező behatárolja, sőt esetenként egyenesen meg is gátolja a megbocsátást:
- A hiányzó készség és akarat. „Fájdalmat akarok okozni neki mindazért, amit tett velem.” „Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem akarok elfelejteni a férjemnek. Mélyen megbántott és szomorúvá tett. Nem akarok megbocsátani neki.”
- Ha sokat gondolunk vissza a feszültséget kiváltó eseményre, ez újra és újra felszínre hozza a gyűlölet, lebecsültség, megalázottság negatív érzelmeit. „Napokig nem voltam képes másra gondolni. Becsapva, lealacsonyítva, megcsalva és mélyen megbántva éreztem magam.”
- A másik feletti dominancia, a hatalom kiélése, a büszkeség ugyancsak gátolja azokat a lelki folyamatokat, amelyekre a megbocsátáshoz szükségünk van. „Ha megbocsátanék neki, az olyan volna, mintha térden csúszva mennék elé. Ez sértené az önbecsülésemet. Nem akarom, hogy nyeregben érezze magát.”
- A megbocsátás iránti készségünket az is nagyban befolyásolja, hogy miként gondolkodunk magáról a megbocsátásról. Vannak, akik számára a megbocsátás szinonim fogalom a gyengeséggel, engedékenységgel és az önbizalomhiánnyal. „Hát milyen férfi vagyok én, ha most egyszerűen megbocsátok, és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna? Hogyan fognak rám tekinteni ezek után a barátaink? Hogyan nézhetek majd a tükörbe?”
- Ha valaki önmagával szemben elégedetlen, a saját hibáiért hosszan szemrehányást tesz magának, és nem képes feldolgozni azokat, az másnak is nehezebben képes megbocsátani. Olykor a feszültség kialakulásában hajlamos az ilyen ember a saját vétkességét is túlhangsúlyozni, és mivel önmagának nem bocsát meg, ezért a másik félhez is nehezebben találja meg az utat. „Nagyon haragszom magamra, amiért annak idején eltűrtem azt, ahogyan viselkedett velem.”
- A megbocsátás képtelenségét gyakran a másik fél hozzáállása is megerősíti. Nagyon nehéz megbocsátani egy olyan embernek, aki a konfliktus kirobbanása után is folytatja bántó, sértő viselkedését, aki elutasítja a probléma feldolgozása érdekében tett lépéseket, és nem hajlandó belátni, hogy hibát követett el, amit rendeznie kellene.
 
A megbocsátást segítő tényezők
Az akadályok mellett persze olyan tényezők is vannak, amelyek megkönnyítik számunkra a megbocsátást. Ezért egy feszültségekkel megterhelt időszakban hasznos, ha inkább ezekre irányítjuk a figyelmünket:
- Önvizsgálat. Saját álláspontunk, ítéletünk újragondolása. Tausch idézett vizsgálatában a megkérdezetteknek több mint fele állította, hogy ez a lépés nagyban hozzájárult, hogy megbocsáthasson annak, aki megbántotta.
- A haragtartás hátrányainak tudatosítása. „Segített megbocsátanom, amikor arra gondoltam, hogy jobb barátságos légkört ápolnunk egymással, hiszen annyi évig volt pozitív viszony közöttünk. Ezt hiba lenne beárnyékolni azzal, hogy nem tudunk új lapot nyitni.”
- Beleképzelni magunkat a másik fél helyzetébe. Ez a folyamat azt eredményezheti, hogy más jelentést nyer számunkra a megterhelő esemény. „Megpróbáltam beleélni magamat a férjem gondolataiba és érzelmeibe. Elképzeltem a veszekedésünket úgy, hogy én vagyok ő, az ő tulajdonságai határozzák meg a viselkedésemet. Közben rá kellett döbbennem, hogy aligha cselekedtem volna másként.”
- Vallásos meggyőződés és megbocsátó emberek képe. A hívő emberek jobb helyzetben vannak ebben a tekintetben, mert ők vallásilag is motiváltak a megbocsátásban, valamint megtapasztalt valóságként él bennük a bűnösség és a bűnbocsánat élménye. Tausch vizsgálatában a megkérdezettek 29%-a azt nyilatkozta, hogy a hite jelentősen befolyásolta abban, hogy megtanuljon megbocsátani. „Azon fáradozok, hogy mindent a szeretet jegyében tegyek. Én nem vagyok bíró, nincs jogom ítélni.” A nem vallásos emberek számára, akik nem meríthetnek motivációt az Istennel megélt személyes tapasztalataikból, segítséget jelenthet, ha egy történelmi alakra, vagy egy általuk ismert személyre gondolnak, aki példát mutatott a megbocsátás terén. Érdekes lehet ilyen szempontból Jézusra gondolni, vagy eszünkbe juthat Viktor Frankl, a világhírű pszichológus, aki Auschwitzban raboskodott, ahol elvesztette a szüleit és a feleségét, mégis meg tudott bocsátani, és nem érzett gyűlöletet fogvatartói és családjának gyilkosai iránt.
- A másik iránti szeretet. Egyik legfontosabb ösztönző tényező a megbocsátásban az, hogy nem egy idegennel állunk szemben, aki bármikor kiléphet az életünkből, hanem azzal az emberrel, akivel mély érzelmi szálak kötnek össze bennünket, akivel együtt akarjuk leélni az életünket, akivel együtt szeretnénk megöregedni. Ha ebben a perspektívában nézzük a kapcsolatunkat, akkor a legtöbb civódásunk eltörpül, és elveszíti fenyegető jelentőségét.
 
Mihalec Gábor lelkigondozó


[1] Reinhard Tausch, „Vergeben ein bedeutsamer seelischer Vorgang.” Pädagogisches Forum, 1994/3, 125-136.

 

 
Minden jog fenntartva. Boldog Élet - családi életmódmagazin 2009-2017, Az oldalt készítette kreativonline.hu